Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

berek tehették meg, Igy a föld közvetlenül nerr. a koporsóra hullott. A sift annak elkészülte után nerr. seprii: ki semmivel, csak lapáttal tisztára pucolják. A sírásók a sir egyik vécéhez lépcsőszerü lyjkat vájnak. Ebbe lép a sirásó es a fentről nyújtott kéz segítségével jön ki a gödörből. A sírásók a munka befejezésével visszamennek a halottas házhoz. Munkájukat a közbenjáró és a hozzátartozók megköszönik."Köszönjük a szívességet, a fáradságot, hogy megástátok a sirt". A sírásók felelete: "Ez felebaráti kötelességünk". A sirásással párhuzamosan folyik a fejfa készítése. A halott egyik közvetlen közeli rokona, vagy férje felkár egy jó ácsmestert, hogy készítse el a fejfát a halott részére. Az ács elmegy a halottas házhoz és ott készíti el az előre kijelölt fából a fejfát. A fejfa alakja hosszú téglatest. A teteje le van srégelve

. hogy az eső lefusson róla. Miután a mester kifaragta a fejfát és a díszítéseket, legyalulják. Ezt követi az égetés. A fejfa földbe kerülő részét égetik csak, a többit pedig csak melegítik, hogy a festés alkalmával a krindusz ráragadjon. Miután bekenték enyves krindusz8zal,kifaragják a betűket. A fejfa szövegét a hozzátartozók állítják össze ás közlik a betüvégóval. /A betüvágóval bevágja a fába a szöveget./ A régi időkben a koporsót is hasonló módon készítették.A fejfához hasonló krindusszal festették és bakocsinnal vonták be. A bakocsiny kemény, fényes papir volt, /ezt diezitás céljából használták./ Fejfa szövegek: "Szűcs Róza Élt 2 évet MH 1956. nov. 12.