Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

közelebbi rokon fogja pártját, esetleg néhány percre beviszik őket a halottas szobába, hogy no, nézd meg a nagyapádat. A halottnézők beköszönnek és a következő kötött szöveget mondják az őket fogadó hozzátartozónak: "Az élet, mondjátok meg, ti lángésszel bíró bölcsek, hogy mi? A halottnak kívánok csendes nyugovást, boldog feltámadást és fogadjátok részvétemet!" Halottat nézni általában csak nők mennek.Férfiak, gyerekek nem. A hozzátartozók egyre csak sírva mondják, hogy is halt meg. Elmondják az utolsó szavait, és beszélnek a jelekről, amiket láttak. A halottnéző felemeli a halott arcáról a lepedő sarkát, megnézi a halott arcát, közli tapasztalatait: "Olyan mintha élne. Meglátszik rajta, hogy sokáig szenvedett. Mivé lesz az ember! stb". Aki fél a halottól, attól, hogy megjelenik álmában, az meg szokta fogni a halott nagylábaujját. Ez a lábujjmegfogás természetesen titokban történik. A macskát a halottas házból eltávolítják. Arról szoktak beszélni, hogy valahol a ravatalteritő alá bújt a macska ée megrémítette a halottnézőket, vagy virrasztókat. A halottas háznál a főzés csak valami küleő helyiségben van. Enni is csak az udvaron, télen pedig egy másik helyiségben szoktak. Virrasztó A halál napján sürvedéskor, amikor kezd sötétedni, a halottas háznál megjelennek a meghívott virrasztók. Egymásnak jóestét köszönnek és egyenesen a halottas szobába mennek. A hozzátartozó nők virrasztáskor is a ravatal mellett