Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

zal is próbálják indokolni, hogy az oszlás már megindult. A halottnak szaga van, így nem tartható. Minden esetben úgy próbálják az időt beállítani, hogy a halott másnap délután már temethető legyen. Zavart csak az szokott okozni, ha valaki a nappal későbbi szakaszában hal meg, amikor reggeli harangszót már nem érhet. Az, hogy két éjszaka virasszanak, csak nagyon ritkán fordul elő. Elrendezik a ravatalozást. Ha nincsenek meg a háznál a hozzávalók, akkor kölcsönzik. Megállapítják, hogy miből készüljön a fejfa, hogyan gondoskodjanak az udvar lehomokozásáról. Mindezeket a tennivalókat feljegyzik egy cédulára. A teendők megállapítása után a közbenjáró bejelenti a halálesetet az orvosnak és az anyakönyvvezetőnek. Hogy az orvos hivatalosan állapítsa meg a halál beálltát, adja meg a temetési engedélyt, és jelölje meg azt az időt, amikor a halottat el lehet temetni. Az anyakönyvvezető pedig állítsa ki a halotti anyakönyvet. Ezeket úgy szokták mondani, hogy kihúzzák az "élők sorából". A paphoz is elmegy, ahol bejelenti a halálesetet és kéri a harangoztatást. Utána rögtön harangoznak. A harangozás hírül adja, hogy férfi, nő, vagy gyermeke a halott. A férfiaknak és a nőknek egyaránt összehúzott harang szól. Ez azt jelenti, hogy a kis- és nagyharang együtt szól. A férfiaknak hármat, a nőknek kettőt harangoznak. A gyerekeknek is ugyanúgy harangoznak, mint a felnőtteknek. Az első a hivogató harangszó. Csendítésnak is szokták nevezni. A déli harangszó után és alkonyatkor ugyanúgy harangoznak majd másnap reggel és másnap délben is. Ha egyszerre több halott is van, ugyanúgy mindegyiknek külön harangoznak. Ez a harangozás több, mint az egyszerű hiradás, a halottnak ad végtisztességet. A tekintélyesebb, nagyobb ember megérdemli, hogy hosszan szóljon a harang. A keresz-