Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

és felkérte a közbenjárót is; azzal a megnyugtató érzéssel jár, hogy az életét elrendezte. betegség, halál Az elöregedett vagy beteg ember általában már közelebb van a halálhoz. Ezért ilyenkor különösen figyelni szokták azokat a jeleket, amelyek arra mutatnak, hogy készülni kell a végtisztességtételre. Már előbb emiitettem Elek bátyámat, aki hetente végig szokta járni megbízóit. Ilyenkor megállapítja, hogy az elmúlt időkben a megbízó ismerős mennyit gyengült, mennyit hanyatlott. Ha úgy látja, hogy mozgékony, eleven, megmondja, hogy "ügy látom, még nem te következel!" Máskor, ha az öreg barát nehezen jár, nehezen mozog, gyengülni látszik, megmondja, hogy ő kész Ígérete beteljesítésére. Nyíltan, világosan mindent megbeszélnek. Igy figyeli az öreg ember hanyatlását a körülötte lévő család. Gondolkodása már kihagy, feledékeny, ereje fogy stb. Ha valaki ágyba került, általában van mellette családtag, sokszor együtt vannak a gyerekei. Látogatók is jönnek, imakönyveket hoznak és imádkoznak érte. Az ima a beteg megváltásáért, vagy életéért szól. Ha a beteg állapota megengedi, eszénél van, ilyenkor is beszélgetnek a jövőről. A beteg meghagyja, hogy mi kire maradjon. Megismétli a temetéssel kapcsolatos kívánságait. A női családtagok a beteg szobájában sokat sírnak. Az ismerősök is eljönnek, azok is sírnak, hogy "hát, ide jutottál", brága jó Istenem, hát hogy veszed el tőlünk". "Mennyit szorgalmatoskodott egész életében. Szerették az emberek. Ha még élhetne, mennyi mindant csinálna, hogy szeretné gyermekeit, rokonait. Mit tehetünk érted? Nyugodalmat kívánunk a hosszú utadra". A beteg, a haldokló életét foglalják össze röviden és mondják el sírás közben. Vannak, akik hosszadalmasan siratnak, kiragadnak a haldokló