Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

zelebb nem volt jelentősebb tó, vagy elhagyott folyómeder, holtág /morotva tó/, ezért hozták i s. A vízparton a kendert a tövénél, illetve a tetejénél két-két rud közé rakták. Igy tették bele a vizbe, s a parthoz kikötötték.A csomó tetejére szalmát, arra meg s:árt raktak, hogy a vízten elsüllyedjen. A kender nyolc-kilenc napon át ázott. Azás közben ki-kimentek az áztatás helyére, s egy szálat mindig kihúztak mintának, ezen nézték, hol tart már az ázásban a kender. Nyolc-kilenc napon keresztül jártak ki megnézni. Az ázás után az asszonyok megmosták, ekkor távolitották el róla a foltokban megmaradt levelet. A kimosott kendert szekérre rakták, s hazafuvarozták. /Vint kisgyermek emlékszem erre az időszakra.Igazán nagy élmény volt számomra az, hogy felülhettem a "fényes kerekű", zörgő parasztszekérre, s én is mehettem "kendert áztatni"./ A szekérről leszedve az udvaron gulába rakták, hogy a napon száradjon. Megtörtént, hogy pontosan kifogta a gazda a "borongós időt". Ekkor nem volt más lehetőség, a kenyér kiszedése után a kendert a kemencébe rakták be száradni. A csontszáraz kendert aztán a kendertörö bakon megtörték.Ez egy durva törést biztosított. Aztán jött a tilolás, ami finomabb törést jelentett. A munkát tiloló bakon végezték, s ekkor a durva rostok közül a belső fás rész teljesen kihullt, s ez volt a "pozdornya". A dörzsölés

sel a szálakra tapadt egyéb részeket távolitották el. Ez részint lábbal, részben dörzsölőfával történt. A dörzsölést kalákába végezték. /A kaláka azt jelenti, hogy közösen. A gazdánál sokan összegyűltek, rendszerint vidámak voltak a "dörzsölök", s egy-kettőre kész lett a munka./ A dörzsölés után a szöszt kicsapták. A tisztálás következő lépcsője a gerebenezes volt. A gereben nem más, mint deszkalapra szegezett, kovácsolt vasszegekkel kivert,tüspárnához hasonló "féBÜ". A fésűs ré-