Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

Gyarmaton jártam, a ott találkoztam Gajdos Béla kartársammal. Ő aonkádi. . - Te, ha haza megyünk, lemegyünk lékről halászni? - Le! - válaszoltam boldogan. Megegyeztünk,hogy este négy órakor az ócska Tur jegén, a rizstelepnél találkozunk. Vigyek baltát és egy üveg gázolajat! Ők is hoznak valamit korsóban. Egyik tanítványomat, Futó Jóskát vittem magammal. Gajdos Pállal pedig Balogh Kálmán jö'tt. Nagy halász! Fényes éjszaka volt, fagyott. Ragyogott az égbolt, recsegett a hó. Kesztyűben is fázott a kezünk. Na, neki a jégnek! Keressünk egy alkalmas helyet! Ott ahol találkoztunk, elég csekély volt a víz, tudtam, mert nyáron idejártam a kézzel dobálós villantómmal csukázni. Elindultunk feljebb, a kölesei akácerdő alá. Innen kzdtük meg a vizet mérni. Kisebb,tenyérnyi lékeket vágtunk,ittott, kerestük a legmélyebb részt. Aztán az egyik kanyarhoz közel, a két erdő között megtaláltuk a legmélyebb részt. Magunk mellé állítottuk a vizes akácrudat, úgy állapítottuk meg a mélységet. Itt két és fél méter volt a mélység. Vághatjuk a léket! Nem mondom, nehéz munka volt! Idár nem éreztük a hideget. A hálót felszerelve hozták a hátukon.Nem volt nagy, 2,5 X 2,5 méteres. Kálmán leengedte a hálót, hárman elmentünk a jeget kocogtatni. Aztán újra kezdtük. Beszélnünk nem volt szabad. Mégsem jött hal, sehol semmi. Ismét kocogtattunk. Már lehetett 7-8 óra. - Messzebb menjetek, ós erősebben üssétek a jeget! bíztatott Kálmán. A legszívesebben abbahagytuk volna, de restelltünk szólni. Alig vártuk, hogy a lyukhoz érjünk, belelessünk, és megpihenjünk. Untuk is már. Pali