Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

delmes múltját és sorsát* A szépen zengő, lágy hexameterekben gördülő epikai munka szintén a helyi lakosság önálló népcsoport-tudatának értékes "költői" bizonyítéka. Az országos hírnevet elérő poéták sorát Váci Mihály nevével zárhatjuk le. Mig Krúdy Gyula inkáfcb a Békés megyei származású,tanyai gazdák önérzetét, észjárását«büszkeségét rajzolja meg, addig Váci Mihály a később jövő,homokra szorult szegénységnek, a cselédek, béresek sorsát és küzdelmes életét örökíti meg. Váci Mihály a nyírségi homokba kapaszkodó jegenyék, akácok, nyárfák, s tipikus szabolcsi táj,az "én szőke városom" lírikusa. Igen figyelemreméltóak még Váci Mihály prózában megirt vallomásai, ahol a város alatti szőlők, homokon élő szegényebb tirpák gazdákkal folytatott beszélgetéseiből plasztikusan kirajzolódik az itteni "tirpák" népcsoport gondolkodásmódja, benső lelkivilága. A tirpák etnikai csoportnév ujkeletü /felszabadulás utáni/ előfordulására és mindennapi használatára kívánjuk felhívni még a figyelmet. Mint tudvalevő, a 11. világháború után Magyarország és Csehszlovákia kormányai 1946-ben - nemzetközileg is jóváhagyott - lakosság-csere egyezményt kötöttek egymással. Ennek az egyezménynek a keretében az 1946-1947-es években Hyiregyházáról is többezer, szlovák származású tirpák személy települt át Szlovákia területére.Mielőtt az áttelepítés tömeges megvalósítására került volna sor,az áttelepülésre jelentkezett tirpák családok arra kérték a csehszlovák kormány áttelepítési szerveit,hogy a tirpák családokat a szlovákiai áttelepítési terv keretében ne szórják ezét, - hanem ha lehetséges, egy tömbbe telepítsék' le őket, - ugy ahogy as 1753-54-es években Nyiregyházára való letelepedésük alkalmával la történt. Történeti példára hivatkoztak: a 125.