Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
•ólnál, derék volnál, nem olyan nyesle, mint most vagy. Tudod mit? Majd akkor gyere lánykérőbe, ha majd szép leszel, erőé leszel, és akkor majd meggondolom! Avval kacagott a lány,és elment. A fiú meg egy darabig ott ült,nézett utána és bánatában potyogtak a könnyel. Szegény legény»pásztorlegény felkelt. És mikor már a lányt nem látta,felállt és bánatosan ment vissza a pásztortanyára. Egész úton azon gondolkozott, hogy lehetne neki megszépülni és hogy tudna megerősödni? Hát ahogy elindult, ment, ment hazafele, gondolta magában: - Hát minek menjek én haza, minek menjek én a pásztortanyára? Hogyha már visszautasított, kikacagott, nem akar a feleségem lenni, csak olyan feltétellel! Nem is megyek én vissza, elmegyek,itthagyom a törzset! Kern ér ez az élet már semmit, megyek vándorolni, világot látni! Avval elindult. Ment ment, egész éjjel ment, egy hoszszú nagy mezőn keresztül. Már kelt fel a nap, amikor leült, gondolkozott, mert nagyon fáradt volt. Látta messziről,hogy egy nagy erdő is ott áll.Fáradt volt,hát végigfeküdt a gyepen és elaludt.Már magosán volt a nap,mikor újra felébredt. És akkor kei jett valamit a zsebében, hát akkor akadt a kézibe a lánynak a haja, amit lenyírt a hajából, mikor aludt. Hát elővette a pásztorbotját és rákötötte,belefonta a pásztorbotja tetejibe, hogy legalább a haját mindig lássa.Akkor felkelt és elindult. Hát ahogy megyén megyén, hát más estefele odaért az erdő szélihez. Gondoltat - t j jelre már nem megyek be as erdőbe,hanem lepihenek t Volt ott galagonya-meg kökénybokor az erdő szélén, azoknak a bogyóiból meg jóllakott, jól bevacsorázott, és lefeküdt egy bodzabokor tövébe. Elaludt, nagyon mólyen aludt, mert nagyon fáradt volt. Hát ahogy reggel felébredt,már sütött a nap. És akkor felkelt. - Ea, most már megyek további 70.