Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
geltették a nyájakat. Mikor legeltették azon a területen,ha már nem elégítette ki a nyájat a legelő,akkor továbbmentek. De, ha a környék kielégítette, akkor egy helyen megtelepedtek és ott csináltak maguknak szállást.És a pásztorok többnyire a törzsükből való vagy a szomszéd törzsből valő pásztorlányt vették el feleségül. Ilyen baráti törzsek is voltak,akik együtt vándoroltak,együtt legeltették össze-vissza a nyájat erdőn,mezőn hegyeken. Ahol oszt jó legelő volt,ott megtelepedtek,és ameddig a legelő adta,ott meg is maradtak, így történt egyszer, hogy egy pásztortörzs megtelepedett. Minden pásztor csinált magának háló fülkét éjszakára. Nappal elmentek legeltetni a nyájat, de estére mindig viszszamentek a szállásra. A nyájat beterelték a karámba,ők meg bementek a hálófülke jükbe, és ott aludtak. Minden család külön-külön, améknek nem volt családja, az meg közös hálófülkébe lakott.Hát volt egy ilyen pásztorlegény,de olyan nyesle alak volt! A másik törzzsel összejártak.Ott meg volt egy idősebb pásztornak egy szép lánya és azon a szép lányon akadt meg a szeme! Abba lett szerelmes a nyesle legény. Járt is körülötte; vitt is neki holmi gyöngyöket,meg a mezőn talált virágokat,meg mindenfélét. De a lány csak kinevette, mert nem tetszett neki. Hát történetesen egyszer, a legény mikor odament, hát a lány ott feküdt a pázsiton, a legelőn, a virágok között, ő meg kilopta a hajából a pántlikát, egy kis ollóval a hajából levágott egy fürtöt, és eltette emlékül. Aztán éppen, hogy eltette, a lány felébredt. - Hát, te itt vagy? - Itt! - ssólt a legény. - Miért jöttél? - Szeretlek, ha látlak. Láttam, hogy itt aludsz, hát leültem ide melléd. Olyan szép vagy, ugy szeretlek nézni! - Hát, nézni mindenkinek lehet! Mindenkinek joga van nézni, akár szépet, akár csúnyát!
