Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

lucska/. A nagyszülők a mult század közepén, mint szezonmunkára járó aratok látogattak el Nyíregyházára. Időközben annyira ideszoktak, hogy már télre se tértek vissza korábbi lakóhelyükre, s valamelyik tirpák gazda házában otthont teremtettek maguknak« A század közepe éta már a negyedik nemzedék lakja a várost. Frissebb értesülésnél fogva a taksás családokban a szlovák nyelv volt csaknem napjainkig az anyanyelv.Az iskolákban azonban lassan kétnyelvűvé váltak s a mai nemzedék mind a két nyelvet elég hibátlanul beszéli. 29. Nagyjában azonban azonos életsorsa volt az István-családnak is. - a különbség inkább * időben* mutatkozott. Az István - család ősei ugyanis már a 18. században lejárogattak az Alföldre aratni, náluk tehát az Alföldre járás már évszázados hagyománnyá vált. A szájhagyománybél tudjuk, hogy az aratómunkában való réezvételt még a török időkben ig gyakorolták. /A népnek ezt az emlékezetét levéltári adatokkal is tudjuk igazolni./ Az István család 1754-ben a gömöri Slizské-ről /Szelistye/ »menekült* át Nyiregyházé'"». A régebbi városi összeírásokban igen sokszór Stevko.je

. Stevkovlech formában jelzik e család vezetéknevét. £ variánsok főleg Gömörben szokásosak. Azokat - akik ilyen családneveket használtak, a békési gazdák "trpák"-oknak csúfolták. 30. Igen szemléletesen mutatkoznak meg az etnikai integrációs folyamatok egy olyan későbbi érkezési! családnál, ahol az etnikai és nyelvi tényezők eltérőek a békésiek és nógrád-gömöriek kultúrájától. Ezt a folyamatot ilusztrálja a Huszárszky-család példája, ők észak-zempléni tájakról szakadtak le Nyíregyházára, vallásban is különböztek a már Ideérkezett családoktól. A Huszárszky-család őse csak a 19. század közepén érkezett ide. Az apa, nagy156.