Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

zajlott le az örökváltság, melynek egyik legfőbb előkészítője volt. Az irányító és szervező személyiségek tekintetében tehát nem volt hiány. Tevékenységük szintén jelentékenyen hozzájárult a helyi népcsoport kialakulásához. Mint a fentiekben láthattuk, az 1753-54-ben Nyíregyházára települt jobbágygazdák, mesterek, zsellérek és nemes családok két nemzedék leforgása során lélekszámban megnövekedtek, egyes családok meg is vagyonosodtak és ez összeházasodáe során egészen összefonódtak. Az egyelőre jobbágysorban élő,de vagyonosodása révén erősen polgárosuló közösség tagjai a 18.század utolsó évtizedeiben kezdtek már nagyobb emberi szabadság után vágyódni.A szabadsághoz vezető kiutat csakis az örökváltnág megvalósításával találták elérhetőnek. Hosszabb előkészületek és tanácskozás után hozzá is fogtak annak megvalósításához. Szinte erejüket meghaladó, hatalmáé gazdasági és társadalompolitikai vállalkozásba fogtak. Közös szabadságvágyuk inaltékaként,tanácsadóik és bölcs vezetőik tervei alapján, 2 feudalists államszervezet kereteit feszegetve, a törvényes jogszabályokkal szembeszállva, teter.ee anyagi áldozatok árán megvásárolták a város és határának földesúri jogait, s szabad polgárokká váltak. Az Alföldre települt szlovák kolóniák közül - Szarvast és Békéscsabát is megelőzve - elsőként váltják ki magukat a jobbágyság sorából. Ezzel az országos jelentőségű társadalmi és gazdasági "kiugrással", egy sokkal szabadabb "külön életútra" léptek. A "szabadalmas Nyíregyházáért" folytatott küzdelemben egyformán résztvettek a nemesek,a jobbágygazdák, valamint a mesteremberek éa a zsellérek le. A további kritériumok sorában jelentős szerepet játszottak az etnokulturálls tényezők ia. Ezek között a leg118.