Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

betelepülő zólyomi, hontl, nógrádi, gömöri, zempléni szegényebb sorsú taksás családok Nyíregyházára való érkezésük után még sokáig egynyelvilek maradtak, 8 a szlovák nyelvet is saját nyelvjárásukban beszélték. Ebben a sajátos, magyar etnikummal körülzárt környezetben a különböző időben és különböző helyről származó szlovák családok közt először egy sajátos, helyi /nyíregyházi/,belső nyelvi és etnikai integrációs folyamat zajlott le, mely a későbbiek során egy specifikus helyi /nyiregyházi/ szlovák /és magyar/ nyelvjárásnak vetette meg az alapját. A kétnyelvűségnek ez az állapota eltartott egészen a világháborús évekig. £ csaknem kétazázéves sajátos nyelvi integrációs folyamatot maguk a szlovák dialektológusok is helyi specifikumnak minősítették. E megállapítás is támogatja az itteni lakosság etnikai csoport voltát. A fenti megállapításnak jogosságát nyomatékosan alátámasztja az a körülmény, hogy a tiszántúli magyarság az itteni szlovákul /tótul/ beszéló, vagy csak a kétnyelvű szlovákul is eszelő lakosságot egyöntetűen •tirpák"-nak nevezi. Ennek - mint tudjuk, szlovák nyelvjárásbell és társadalomra;} zi, valamint a magyarsággal való együttélésből eredő interentikus okai vannak. 1 tirpák elnevezés a szlovák nyelvjárásokban ismert trpák szóból származik, melynek Nógrád megyében gúnyos értelmezésű, 'nagyon egyszerű, paraszti nyelvjárást beszélő ember* jelentése van. Ismerték ezt az elnevezést a szlovák néprajztudomány klasszikusai is, elég ha itt most a •>' í , -j , csak J.Caplovic, J.Safarik és P.Dobšinský neveit sorolom fel« Á trpák szónak mai használatával a Nógrád megyei Sámsonházán is találkoztam. Skultéty Mária 68 éves adatközlőm a búcsúzáskor bocsánatomat kérte, hogy adatközlése során csak olyan egyszerű, trpák kifejezésekkel élt, ma112.