Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

A téli étkezések rendszeresebbek, időhöz kötöttebbek voltak. A nappalok rövidsége miatt naponta csak háromszor ettek, s az ételt mindig a házban költötték el. A családi szokástól, a caalád létszámától függött, hogy asztalhoz Ultek-e. Amennyiben mindnyájan otthon voltak, asztalnál ettek, ha nem, akkor mindenki oda ült le, ahová tudott. Főtt étel nem volt mindennap,bár ez mindig a gazdasszonytól függött. A jó gazdasszony naponta legslább egyezer, délben, vagy este főzött. A reggeli is lehetett főtt ótel, pl. paprikóskrumpli, paszulylevea, stb. Az ebéd, ha főztek, leggyakrabban málé, lepcsánka, krumplisgaluska, pa8zulylevee, sült-krumpli volt. /Természetesen én csak a leggyakrabban fogyasztott ételeket sorolom fel./ Ezekből mindig annyit főztek, hogy vacaorára is maradjon. Ha ebédre nem főztek, akkor vacsorára volt meleg étel: sültkrumpli, pogácsa, /csöröge, galuska, fánk, stb./ Az étkezések - amennyiben asztalhoz ültek - a hátsóházban lévő asztalnál folytak le. Nyírlugoson nem volt meghatározott ülésrend, de minden családban volt valamilyen kialakult szokás, amely szerint asztalhoz ültek, ez azonban nem volt áthághatatlan szabály. A legtöbb családnál a gazda a ládán ült /karosláda/, vele szemben az asztal másik végén a felesége. A gyerekek életkor szerinti sorban az asztal két oldalán ültek. Ők egyébként csak lakolás koruktól kezdve kerülhettek az asztal mellé, mivel addig fel sem érték. Ezért a földön ülve, egy tálból ettek. A gazdasszony általában a tálalás után ült le, vagy a család étkezése utón kint, a pitarban evett. Az asszony t&laláakor először a családfőnek, majd sorban a gyermekeknek szedett. Ha vendég volt a háznál, akkor ő mert először az ételből. A kenyér megszegése is az asszony,

rit-