Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

hajtás nagyságának megfelelő, félkörív alakú sablont.

zsa- lndeazkát használnak, melynek funkciója, hogy a bolthajtást alkotó téglákat építés közben alátámassza. Az építéshez csak egész téglát használnak, mégpedig ugy, hogy a keskenyebb oldala a kemence feneke felé essék. A sorban szorosan egymás mellé állítgatott és idegiglenesen rögzített téglák közeibe téglaékeket vernek, annak következtében az egymásnak feszülő téglák és téglaékek a eablon kivétele után sem omlanak le, amit még malter alkalmazásával is elősegítenek. A kemence boltozata csak hosszanti irányú, egyik vége maga a kemence szája, máslkat pedig fölfalazzák. Gyakran a kemence szobafelőli végén kis lyukat hagynak, amelyet a kemence kéményével, a kemence tetején végigfutó kis kürtővel kötnek össze. A kürtő valamint a kemence szája biztosítják a tűzhely jő huzatát. Ezután a padka szélét a kemence magasságáig fölfalazzák, a bolthajtás és a kemencefal közét pedig sárral töltik ki, letapasztják és lesimítják. így érik el a kemence hasáb alakját, ugyanekkor ennek fontos funkciója is van. A bolthajtást körülvevő viszonylag vastag agyagréteg lassan melegszik föl, nem engedi könnyen kihűlni a kemence belső terét és igen sokáig tartja a meleget. Fűtéshez végeredményben fele annyi tüzelőanyagra van szükség, mint a boglyakemence esetében, amit télen kétszer is befűtötték /reggel és este/ amíg a válaszfalba épített konyhakemencét este befütve az egész nap tartja a meleget. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Nyirlugos lakóházai alaprajzi beosztásukat, tüzelőberendezésük rendszerét és építészeti-szerkezeti felépítésüket tekintve is az Alföldön általánosan elterjedt háztípushoz tartoznak,pontosabban az alföldi háztípus egy, a Nyiraég sajátos történeti-társadalmi és földrajzi viszonyai által determi-