Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

környéki ceömpölyeges technika/, de az épületek szerkezeti felépítése, kivitelezése eltér a nyírségi típustól. Legutóbb Szabó László foglalkozott egyik kiváló tanulmányában a kérdéssel. 9 Kutatásai, valamint saját gyűjtéseim alapján megállapítható, hogy ez a technika a Nyírség déli és középső részén általánosan elterjedt és alkalmazott volt. Mereglye szavunk ismaretlen eredetű tájszÓ, 8 különböző jelentésben bukkan elő. Jelent szénagyüjtő villát /1585/, petrencét, és szénaszáritó karót /1784/, különböző célokra használt karót /1825/ és meritőedényt /1636/. Jelentése eredetileg kizárólag szénagyűjtéssel kapcsolatos szerszámra /villa, karó/ vonatkozott, amint azt az első három jelentés igazolja. Ebben az értelemben igen széles körben használatos az élő nyelvben is, elsősorban Erdélyben, Szatmárban, a Balaton-melléken, Somogyban, Zalában, és Baranyában is.** Nyírségi értelmezése: " ... sárfal vázául földbe ásott hegyes oszlopok vagy karók,dorongok,amelyek a sarkokon• éz az ajlóféleken elhelyezett fő tartóoszlopok közeit kitöltik és a falat erősitik." 12 A fal készítéséhez szükséges faanyagot a nyirlugosiak a falu közös használatában lévő o&erhágői erdejéből szerezték be, de felhasználják a telken lévő faanyagot is. A mereglyékhez ée a tartóoszlopokhoz általában akácfát használtak, ezeket nem faragták, legfeljebb elhasogatták ha nagyon vastag volt, és nem húzták le a fa kérgét sem, hogy a sár jobban tapadjon rá. Csak a mestergerendét a eárgerendát és a szarufákat faragták. / 10-10cm átmérőjű mereglyék és a 20-30 cm átmérőjű ágasok készítése nem kívánt különösebb szakértelmet, ezt az építtető és rokonai végezték, de a csapolásokat és az eresztékeket már az építőmester faragta. A faanyag előkészítése után került sor a ház helyének kijelölésére és a ház-