Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Lukács László: Nyírlugos évszázadai

A jobbágyfelszabadítás utan a taeositast Nyirlugos , - , - 52 határában mar 1859-ben befejeztek. Ezután került sor a belvizes területek lecsapolására,"A helység ezelőtt többnyire poeványokkal volt körülvéve ugy szólva a falu közepén is elterült, hol a jelenlegi község háza épült viz állás volt, mit csak is nagy fáradsággal, feltöltés mellett lehetett kivinni hogy felépíthettük." Ezt 1864-ben . , , 53 jegyezte fel az elöljáróság. A lecsapoló munkalatokat fcyirlugos határában az 1892-ben alakult Alsónyirvidéki Vizlecsapoló Társulat folytatta. A homokbuckák közti völgyekben, laposokon összegyűlő vizet a konyári főcsatornán és a Kalló éren keresztül a Berettyóba vezették. Ezzel elkerült a határ mocsaras területeit kiszáritani és a rendszeres gazdálkodásra alkalmassá tenni. 1865-ben a két nagybirtok /Károlyi, Patay/ és a 297 kisbirtok összterülete 10 133 kh. Ebből 5 543 kh szántó, 1 193 kh rét, 1 148 kh legelő, 1 690 kh erdő, 9 kh nádas, 6 kh szőlő, 544 kh müvelésre alkalmatlan terület. ^ Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika nyirlugosi adatai a következők: A gazcaeágok - száma: 310 - területe művelési ágak szerint: szántóföld; 4 ?01 kh kert: •.. 3 kh rét: 472 kh EZŐIŐ: 48 kh legelő: 869 kh erdő: 2 039 kh" nádas: 13 kh nem termő terület:...... 1 .618 kh ÖSSZESEK : 10 163 kh