Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

tek: Tizet húztak, fát vágtak, meszeléskor kivitték a bútorokat, homokot hordtak, e esetleg télen begyújtottak. Bár Nyírlugoson a házimunkában való részvétel nem volt szegyein! való dolog, a férfiak nagy része mégis távoltartotta magét tőle, egyrészt a gazdálkodással járó sok munka, másrészt a kialakult munkamegosztás következtében. A nők munkája egyébként nem merült kl a háztartási tevékenységben, kiterjedt a gazdálkodásra is. Ez a terület azonban már nem kapcsolódik szorosan a lakóházhoz,igy nem foglalkozom vele. À hálóhelyek. A ház hálóhelyként való funkcionálása valamivel függetlenebb az évszakok változásától, mint ezt pl. a munkahelyként való szerepénél láttuk. Egy parasztházba belépve általában két-három fekvőhelyet találunk, és a család létszámát ismerve, el sem tudjuk képzelni, hogy hol alszanak. Az előzőekből egyenesen következik, hogy télen, nyáron minden ágyat használtak, s mindegyikben legalább ketten aludtak. Bontatlan ágy csak néhány nagygazda tisztaszobájáben volt. Ebben az egyben gyűjtötték a lány hozományát, csak vendégnek vetették meg. Szegényeknél azonban a szoba este tömegszálláshoz hasonlított, mivel mindenütt többedmagukkal aludtak. A legkisebb helye az anya ágya mellett álló bölcsőben volt, melyet napközben az ágy alatt tartottak. A kisgyerekek közül 2-3 a kuckóba tett szalmazsákon aludt, 5-6 éves koruktól már nemenként különválesztotték őket. A gyermekeknek sötétedéskor le kellett feküdniük - "Sutba pulya, Jön a gulya! Vacokra!" - mondták, s igy kora reggel már ők is felébredtek. A serdülő lányok, fiatal menyecskék, a