Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

2. Gyarmathy Zsigmond: A vásárosnaményi Vörös Csillag termelőszövetkezet gazdálkodásának története /1951-1960/

elhullott, s a többit is csak az állatorvos szakszerű, kezelése mentette meg. A gondozót lenézték: a tehéngondozót csordásnak, a sertésgondozót kondásnak titulálták a kívülállók. Egyéb sem hiányzott az azelőtt mindig cselédeskedő tsz tagnak. Egyszerűen nem vállalták ezt a munkakört^ A tsz-t ugy fordították le, "továbbszolgáló cseléd". Igy azután az állattenyésztésbe a leggyengébb dolgozók kerültek teljesen szakértelem nélkül. Megpróbálták a nőket bevonni ebbe a munkakörbe,ekkor meg ők sértődtek meg, a nők érezték lebecsülve magukat, hiszen ezen a vidéken a nők nem dolgoztak állattenyésztésben ezelőtt. Állattenyésztés helyett csak állattartásról beszélhetünk ebben az időszakban. A legjobb eredményt a sertésnél Lapos Sándor érte el, aki felszabadulás előtt is volt sertésgondozó, őt elsősorban a premizálás tette érdekeltté az eredményes tenyésztésben, sajnos 1959-ben a tagság leváltotta, mert nem jó szemmel nézték gyarapodását.Ki szenvedte kárát? A közös, s a tagok. Az adottságokhoz képest sokáig nem volt kielégítő a közös állatok száma, A közös állatállomány növekedése elsősorban állami hitelből történt vásárlások eredménye, aránylag kevés volt a sajáttenyésztésü állomány szaporulat s ez is inkább sertésből. 1952-ben állami, hitelből vásároltak 2o drb tehenet. A takarmány szükségletről nem gondoskodtak, s akkor télen és tavasszal pénzért sem lehetett kapni a nagy takarmányszűke miatt. 1953 nyarára csak 7 tehenük maradt. A tej termelési átlaguk a járási arányokhoz viszonyitva nem volt elmaradott, sőt az utolsó években azt tul is szárnyalta. A gazdaság jövedelmezőségének alacsony voltához hozzájárult, hogy kevés volt a hizóba fogott szarvasmarhák és sertések száma s alacsony volt a súlygyarapodásuk is.1959 ben a tsz üzemviteli tervének tárgyalása során már joggal