Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

5. Kerezsi Mihály: Kisszekeres katonai felszabadulása és a földosztás

takozik ki, s megszólal az egyik oroszul: "zdrasz vujtye tovaris"! A tömeg egymás hegyén hátán rohan minden irányba. Kerités törik, csörtetés hallik, s egy pillanat múlva ketten állunk az utcán. Legnagyobb fiam,aki ekkor IV. gimnazista, s én. Egy főhadnagy a parancsnok, aki csak oroszul tud, de mi egy szót sem értünk. Senki más nincs rajtunk kisült egy lélek sem. Jelekkel érdeklődik, jelekkei magyarázunk. Kincs német a faluban. Majd a "kvartir" szóra figyelünk fel, szállásról beszél. Megindulunk előtte, s azt határoztam, hogy az üresen álló intézői lakásnoz szállásoljuk el őket. Közben megérkezik Fábián István, aki még az I. világháború idején esett az orosz hadifogságba. Valamit tud oroszul, s a tiszt megmagyarázza neki, hogy olyan helyet szeretnének, ahol laknak is. Kern lenne helyes, hogy máshoz vigyem őket, a magunk lakására viszem. Megállunk a lovakkal a lépcső előtt, s abban a pillanatban ágyúgolyó süvit el a fejünk felett. A németek lőttek Penyigéről, s Maj

tison dönt össze egy házat a lövedék. A szovjet katonák figyelemre se méltatják, nyugodtan ülnek a lovon és cigarettát sodornak. Annál inkább megijedünk mi, de nyugalmuk hamar ránk ragad. Már nem megyünk az óvóhelyre. A lovakat az istállóba vitték, s bemegyünk a házba. A főhadnagy megáll, meglátja a vadászpuskámat a falon, ujjaival a nyul füleinek mozgását utánozva, valószinüleg érdeklődik, hogy vadász vagyok-e? Tovább nézeget a szobában, tekintette egyre barátságtalanabb, végül megszólal, de hangja tele van gyűlölettel: "Burzsují" Ezt azonnal megértettem és azon töröm a fejem, hogyan magyarázzam meg neki, hogy tanitó vagyok. Megragadom a karját, vezetem ki a szobából, viszem az iskolába. Még akkor csaknem uj az épület, a két tanterem ragyogó