Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Adatok Lónya történetéhez

ket, mint az erdélyi fejedelemség területét, s megadja a népnek a szabad vallásgyakorlatot. Erdéllyel valé összeköttetésünk élénk lehetett, mert a lányai népélet számos vonásában lehet felismerni erdélyi sajátságokat vagy hatásokat. 1646-ban Kislánya már ezen a néven szerepel az írásokban. 1652-ben találjuk első írásos említését a Lányával szénben fekvő Sziget falunak, amelynek népe még szerepet játszik történetünkben. Az írott adat Lónyay Zsigmondnak, Bethlen Gábor és I.Rákóczy György hadvezérének és tanácsosának végrendeletében található, a lónyai uradalom hat falujával és sok beregi és más megyei faluval együtt. 1657-ben a II. Rákóczy György lengyelországi hadjárata által felzaklatott testvéri lengyel nép, mellyel egyébként barátságos viszonyban éltünk, becsapott a Felvidékre. Elekor pusztult el a Bereg megyei Kismuzsaly falu kb. 200 főnyi lakossága egy barlangban, kénfüsttel megfojtva. A nagylŐnyaiak és nátyusiak a cseheknek nevezett lengyelek elől régi harangjukat a Tiszába süllyesztették, hogy el ne vigyék ágyúnak. A jelül leszúrt karót a megáradt viz elvitte - mondja a néphagyomány- így nem találtak rá többet a harangra, újat kellett öntetni. Hagylénya l666-ban öntetett Eperjesen Ulrich Mátyással egy latin feliratú, szép díszítésű kis harangot,/Ma is megvan, műemléke hazánknak./ 1673-ban Bereg és Szabolcs megye kis falvai Thököly kurucainak adnak téli szállást. Bizonyosan számos névtelen kuruc vitéz került ki itteni magyar népünk fiaiból is. 1684-ben török, tatár és labanc pusztítja a kurucok itteni földjét és sanyargatja sokat szenvedett népünket. 1638ban elesik Munkács vára, a hőslelkű Zrinyi Ilona a kis Rákóczi Ferenccel és Júliánkéval együtt fogoly, a