Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Beregi „tudalmasok”

- Vóut egy kisléunyi ember: Dió

si. Az apja szóugakorába tudalnas ember vóut Haranglábon. Megkötötte magát az eszvátához /szövőszék/oszt felrepült nőg a fa tetejibe is, eszvátóstul ! Rácz Péter, Lónya. - Hislónyán vóut eggy ember, az ráült a Tisza vizére

, úgy vitette- magát lefele. Eztet azér tutta, mer fejárnájú vóutl id.

S.Varaga Istvánná, Lónya. - Eccer régen többeken ültünk a lóukán

,a kapu előütt, késői;, este. Hát eccer két magos fekete alak ment vójgfele az uccán, ojanok, mint egy kötőürud

! /Szénahordáskor használt hosszú rúd./ Megijjettünk, beszálattunk a házba. Makor elnontuk az öregeknek, aszonták: "

Garboncások vóutak!" •^————o • ,id.S.Varga Istyánné, Lónya. - nagyapám púja /iskolás gyerek/ korában a kislónyi temetőüvel szembe lakott. Vóut egy nagy kutyájuk, Lionnak hijták. Eggy este nagyapán lement a kapuba a kutyával, hát a temetőü kapájába, az akácfák közt meglátott eggy igenigen nagy embert,tiEzta fejérbe. Az akácfákon jóuval felül ért.

ojan igen na.gy vóut!Hagyapán a kutyát ráus ze_t o t ta, hogy csakúgy törte a garádicsgóurét

. Mikor neki akart menni a kutya csak lehajlott a nagy ember és háromszor óiidalba köpte a kutyát,a' meg megfordult ás vajdóugatva elczalatt. nagyapám felment a szomszéd

nál

, hogy nézzék meg, mi van a temetőübe,de mire ük kimentek, mán nem vóut ott a nagy enber ! í'agy József VI. oszt. tanuló, Lónya, 1350.