Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)
A beregi zomokkígyó
telopUlésnek közelében is. Mondják, hogy a lakóházak falá; is 'i . kígyó, és éjszaka csúszkált a szobában, fütyülve. \ hiedelem szerint a hásikígyó szerencse; a gyermekkel együtt issza a tejet; az alvó ember szájába mászik és akkor alája tartott tejjel ki lehet csalni. \ kígyók már visszahúzódtak a nedves erdőkbe, szerencsére a viper:']: is! A lónyai öregek sokat emlegették a a vizének nagy kígyóit és az Estvánbokor nevü mocsár•:. fütyülő tarajos csuszóut . Beregkigyós is méltán kaphatta kígyóról a nevét. A legnevezetesebb volt a zomokkigyó vagy zomokcsuszóu , amelyik a Szernye-mocsárban, különösen a Gáti-rétb en élt. >nyán Pilep József nevü marhapásztor mesélgetett róla a gyermekeknek, botcsinálás közben: "A zomokcsuszóunak pisze orra vóut. Kerekded feje kutyaforma-vóut, fennállott a feji, szépen fütyölt. A teste .-.-m-g ojan vastag vóut, mint az ormóus szekrény! /Szuszék/ Lelete magát előüre,úgy ment. Hiérges vóut, hogy még ugyan! Ahogy csúszott, utat hagyott; fü, főüd megégett a nyomán, ulég ott is, ahol a farkát csapkotta! Hagy erdőü vóut ez az egiész Beregsiég, meg a viz. A zomokcsuszóu a mocsárba • tyázott. Rettenetes fié reg vóut! Az erdő übe, a vizek körn tt született bornyút, meg a kondáskutyát behúzta a latnáb a /bozótba/ és elnyelte. A púját, aki az apjának léteit vitt, megölte. Még a nagy emberek /felnőttek/ is féltek Lille.Egy .ásztorlegény azt hitte, a pajtása jön fütyölve; oj :-. szépen fütyölt! Kajd látta osztán, hogy a zomokcsuszóu a! Ezalatt vóun mán akkor a bojtár, de mán kiésőü vóut! A csuszóu háromszor lecsapta a farkával. Három évig vót beteg a legény, abba is hótt bele osztán! A zomokcsuszóubul a Gáti-réten verték agyon az utóujját. Leginkább úgy tutták kipusztétani, hogy a Gáti-rétet felgyújtották. 33.
