Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

".-"eut innét harcolni minden férfiember, akinek csak ér föle állt a fe.íe. ITem hitta üköt senki; mentek maguktál. Mentek kassával, kapával, ásóval, ki mit tudott a kezébe fogni. Ezelőtt vóut sok vitéz emberek. Szekerekre tettek az ennivalót meg az innivalót, oszt ük mentek gyalog; erre nen vóut még vasút. Olyan világ vóut akkor, hogy még Kusut is a ragyogó csillag mellett irta meg a levelet!" "Vóutak oda Lény árul többeken, de nem tudom, kik." "Vóutak oda sokan, de nem tudok mindenkit. Azt hallottam a régi öregektül, hogy oda vóut Simsu Tóth János; az öreg katona Borbély Pesta apja, P. Tóth Mihály, Biri József, Egyed Páter, Laczkó István, ezek mind haza is jöttek " "Vóut itt egy ember, Szopó Jánosnak hittak; Bátyubul vagy Ujfalubul szállott ide

, de nem maradt semmi ágazatja a faluban; es a Szopó János sokat szenvedett a negyvennyócasi háborúban." "Az öreg Egyed Péter is vóut a negyvennyócasi háborúba. Az ágyúgolyó csak ügy höndörgött a főüdön, Egyed Péter meg elébe tartotta a lábát, hogy ne höndörögjön tovább. Aztán - neki legyen mondva - eddig /térden felül/ elvágták a lábát, ugy mondták, brantot kapott

; falába vóut aztán, Így hallottam." "Én többeket ismertem, akik oda vóutak a harcba; kis pulya-jány vóutam még akkor, mikor ük éltek." - mondja egy 80-on felüli asszony. Tem emlékszem, hogy Lényáréi haltak volna oda." "Hajtottak embereket,ökörszekérrel Beregszászba eleséget vittek; de harcot nem láttak, hazajöttek békével." "Akkor nem vóut aratás, hanem mindig csak háború." "Dombrád /Szabolcs vm./ felől jött az ellenség." /Ezt csak egy adatközlő mondta, a többiek nem tudtak irányt mondani./ 27.