Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

"Hogy mikor kell úrdolgára menni valakinek-, azt az uraság mondta meg." "Az én nagyanyám úrdoIgára sót hordott Tárkányból!" - mondja egy 81 éves asszony. "Az anyóson anyjától hallottam, hogy az íí apja hoszszúinges kisfiú korában szekerén hozta-vitte az uraságnak a ktimüveseket.Uesszi laktak azok, nagy erdőbe kellett menni, a kisfiúé vóut a szekér, de a kümuvesek hajtottak. Oszt mikor odaértek az ük falujókba, megmagyarázták a kisfiúnak, merre menjen haza. Evvel a fuvarozással keresett az anyóson nagyapja egy úrbérista telket, mert azt kapta jutalmul as uraságtul. Ü kapta, nem az apja, û fuvarozott, mer az apja részeges vóut. Ez a mostani Dancs-telek vóut, ebbül nem jussolhat senki más azon a családon kívül, mer az első úrbérista telek és az a kisfiú kereste." "A legelőn vóut a jószág, azér hat napot kellett szóugálni Lónyi Gábornak." "Egyik többet szóugált, másik kevesebbet." "Amelyik főüdér úrdóugát szóugáltak, azt nem lehet elvenni." "A pap tagjáér is úrdóugát szóugált a kösség, azér nen vették el." "Az Dr asztalához való kenyérért és borért is szóugálni kellett." "Az úrdóugás telek Trout. Hinden telekért úrdóugát kellett szóugálni. AM tehetetlen öreg vóut, az vehetett a házába erős fiatalabbat, aki gondviselője vóut meg úrdóugát szóugált érte, ha gyermeke nem vóut." "Az én mostohanagyapám Lónyi Gábornál szóugált úrdóugát, azér kapta a telket, aztán meg főüdváltságot fizettek és a telek után főüdet mértek ki neki." "Amék zjs.ellér hibás vóut, azt megcsapták, annyi vóut 2o.