Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)
Rákóczi nyomában a Tiszaháton
Ez pedig Rákóczi volt, álnéven. Gulácson úgy tudják, hogy Jándon fel van írva egy régi ház tölgyfagerendájára: "Dunavéri kapitány Itt ment átal a Tiszán!" A réház alatt volt egy szobája Rákóczinak; bútor, edény, fegyver, talán még ruhanemű is volt benne. Ott "bujdosott" a fejedelem, mikor üldözték. Rákóczi lement az alagútba, hogy kimenjen az országból. Odalenn megfordíttatta a lován az aranypatkót /a révház mellett egy kovácsműhely is volt/, hogy eltévesszék a nyomát. Az alagút, Toldi Pista bácsi szemtanus"ga szerint tölgyfadeszkákkal és gerendával van kibélelve, füstös a fáklyáktól, és olyan magas, hogy egy lúhátas ember elfér benne. Olyan keskeny is! Gulácsiak szerint Esze Tamás is vele ment, meg Kőszegi, a fegyverhordozója. Mikor Beregszász alá értek., így sóhajtott fel Rákóczi: "Kerekhegyem, Kalmárom, Csak a bocskort sajnálom!" A Kerekhegy , Kalmár , Kis- és Kagybocskor , kitűnő szőlőtermő hegyek Beregszászban. Rákóczi búcsúját így őrizte meg dalban a jándi nép: "Édes szülőanyám, gyászba borult hazám, Elárvult országom, te szép Magyarország ! Behintem könnyekkel, behintem csókokkal Búbánatos orcád, felzokogok hozzád! Immár isten hozzád! Immár isten hozzád! Felhő zúg fölötted, éj kerül körötted, Feketén, sötéten, Minden bánatoddal szívembe vagy zárva, Elviszlek magammal idegen világba Te legszentebb gyászom, én árva országom, Szép Magyarországom!
