Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Közmondások és szólások a beregmegyei Lónyáról

143. Áldott a sok kéz! néha hozzáteszik tréfásan: Átkozott a sok has! 144. Ha nem vetünk,nem várunk: Munkánk után van kenyerünk. 145. I»em sok kalácsot eszik, ki a dóugot kerüli! 146. Sok a dolog, mind szorgos, sok a pulya, mind rongyos! tréfásan mondják, ha sok dolguk van. 147. Amelyik tyúk sokat kárál.keveset to.jik: aki sokat beszél, keveset dolgozik. 148. Letudja, mint a pap a harangozást: igyekszik hamar elvégezni a terhes, nehéz munkát, hogy megszabaduljon tőle. 149. Mos kérdezik meg,kit azéugáltunk nyáron!

:Ősszel mondja a szegény ember,aki nyáron szorgalmasan dolgozott, az gyűjtött a családjának télire valót. /A földnélküli szegények kepér

e: aratásra jártak, meg harmadába kapáltak, részért kaszáltak ezelőtt, hogy legyen miből élni télen./ 150. beszállott a nap:nem parancsolnak!: napszámosok mondják tréfásan: alkonyatkor véget ért a munkájuk. Az is mondja, aki magának dolgozik s ráesteledik. 151. Két bába közt elvész a pulya: ha sokan akarnak egy munkát elvégezni, az a munka rovására megy. 152. Ki látta mán tehénnek szarva közt a tőügyit? akkor mondják, ha valaki hozzáértés hiányában akar valamit elvégezni s rosszul fog hozzá. 153. Halad.mint a dróutos a ritka faluba: szaporátlan, si kertelen munkára mondják, tréfásan. 154. Mi a legkönnyebb dolog? A más dóugát nézni! —"•—*^ J\ 155. Ez is megvan, mégsincs este!: akkor mondják tréfásan, ha készen van a munka. 156. Még illik a kezébe a dolog

! mondják a dolgozó leánynak. Annak nem illik, aki nem csinálja! feleli.