Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)
Gombagyűjtögetés
GOLIBAGYÜ JTÜ GETÉS A következő gombafajtákat említik, hogy a régiek ínségeledelként szedték. Tinóurigomba /így!/, putypinka vagy bokros gomba /sok van egy csomóban, vékony gyenge/, toügyfagomba /tölgyfák levágott tönkjei körül szedték/. keserügomba, filesgomba, csirkegomba, picirkegomba /= csiperke/, kucsmagomba, szil- vafagomba. Tisztázatlan kérdés, hogy a régi öregek milyen gombafajokat illettek ezekkel a nevekkel /a kucsma-, tölgyfagomba és a putypinka közül kettő azonos volt, de az elbeszélések ellentmondanak egymásnak. /A valóságot azért nehéz ma már megtudni,mert nem tudják megmutatni azokat a gombákat. Az erdők kiirtásával és a nedves helyek kiszárításával már megcsappant a gombatermő helyek száma is - s az életszínvonal emelkedésével inkább a hús, a főtt tészta, burgonya,kenyér foglalta el a régi ínségtáplálékok helyét, kevés a gomba- és kevés, aki ismeri az ehető gombákat! Régen a gyűjtögető, fát és gyógyfüvet szedegető öregasszonyok mind ismerték, még a gyermekeket is megtanították rá. Ma már csak a picirkegombát /csiperke/ ismerik fel biztosan. Ez még terem az egykori erdő helyén levő legelőn, pásztoremberek eső után szoktak behozni, vagy beküldeni egy kosárkával 11 jó emberük "-nek a faluba. A legtöbb gombáról ma azt hiszik, hogy bolondgomba és nem merik fogyasztani /ezek között pedig ehető gombák is vannak./ - Nincsenek rászorulva mint a hajdani vízjárta földeken, ínség idején! /így alig eszik már a sulymot is, ha van is - hajdan pedig tömeges néptáplálék volt az Ín ségben , nagy mennyiségénél és jóízű voltánál fogva/. "A Bzilvafagombát tavasz kor lelték a gyöméücsösbe' a fü koszt."