Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Rákóczi nyomában a Tiszaháton

származott ci a. Elment a kórházba. Volt ott egy pajtása, Veress József. Rábízta Esze Tamás: "Van nekem feleségem, Sipos Ágnes, meg egy árvám, ne hagyd el őket, vedd magadhoz, ha én meghalok!" De aztán csak meggyógyult. Valahol csatáztak megint. Egy sátorban tanakodtak a feljebbvalók. Azt mondja Esze Tamás: "lia, fiaim, be kell menni a templomba imádkozni, hogy az isten segítsen meg minket!" El is mentek. De később aztán összevesztek, szuronyra mentek. Szaladtak Esze Tamásért, mert az ő szavát fogadták. Esze Tamás közéjük tartotta a kardját. De egy buta katona levitt egy kis ágyút, és közéjük eresztette a golyót, aztán halomra haltak. Megtalálták Esze Tamás testét a holttestek között és eltemették a halomba. Három halomba temették el őket, a sírjuk sírkővel van megjelölve. Veress József hazajött, feleségül vette Sipos Ágnest és felnevelte az árvát, Esze Perencet. Annak leszármazottja Tarpán az öreg Esze Sipos Perenc, Egy másik tarpai hagyomány nem tud belenyugodni Esze tragikus halálába. E szerint Esze Tamás a tarpai szőlőhegyen elbúcsúzott alárendeltjeitől és felszólította őket, hogy térjenek haza. ü maga Tivadarnál átkelt a Tiszán és talán Moldvává, talán Törökországba, Thökölyhez ment; további pályafutásáról nem tud az emlékezet. Gulácson úgy tudják, hogy Rákóczival együtt bujdosott ki. Esze Tamást nagyon szerette Rákóczi. A nóta is azt mondja róla: Hü Esze Tamásom, Lelki jóbarátom... Rákóczi többi vezérét, akik a tiszavidéki hadjáratban még nem szerepeltek, nem tartja számon a beregi hagyomány. Egyedül Bercsényi emlékét őrizték meg Jándon a közismert 9.