Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

tele, hogy: "Mikor már nincs virágos a kenderben, készülődnek a góuják elfelé," - He valaki hosszú útról, tavasszal érkezik haza, azt mondják; "Megjött, mint a gagóu!" Mikor két gólya méltóságteljesen köröz az égen egymás nyomában, a lónyai nép így szól: "

Oür a góuja

!" /örül/, A lónyai gyerek, ha meglát egy gólyát a háztetőn álldogálni, a következő mondókát sikítja feléje vontatott, éneklő hangon: Góuja, góuja bácsi! Adj egy kanál kását ! Hóunap öürök, megszitálom, Megadom az árát! Másik ismert mondóka: Góuját látok, Szeplőüt hányok! A^mezőn, árok partján él egy növény, melynek levelei úgy veszik körül a szárat, hogy az igy képződött tölcséres mélyedésben megáll az esővíz. A tudomány héjakútnak nevezi ezt a növényt /Dïaacus laciniatus L./, a lónyaiak gagóufűnek. A gyermekek egymást bíztatják, mosdjanak meg ennek vizében, akkor nem lesznek szeplősek. Tréfás rosszkívánságképjen mondják valakinek: "

Kattog ják a szád, mint a Partus gagóuja

f" azaz "

Fogjon ki a hideg!" A lónyai gyermekeknek évtizedek óta hagyományos kirándulási nótája szintén a gólyáról szól: Góuja, góuja, hosszúlábú góuja Békát fogn. leszállott a tóra...