Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben

A gazdasági udvar ée építményei A harmincas években még nem, de a II. világháború idejére az udvart középen kerítés, kapu, udvarközi kisejtó választotta két részre. Rögtön a ház végéhez ragasztva volt a "

kamara

". Kern volt külön éléskamra és külön szerszámoekamra, együtt volt az mind a kettő. Pince nem volt, illetve lett a legtöbb portán 194o körűire. Ez külön, szemben a lakóházzal épfíit. Egy nyárikonyha

, egy éléskamra egy végben, és alattuk a pince. 192o és 4o között azonban a kamra egyetlen helyiség volt, nagy munkák, pl. a hordás alkalmából az ebédet is itt tálalták fel. A kamra után következett az istálló, a faluban Ól-nak hívták. Mindez egy végtében a lakóházzal. Együttes hosszúságuk elérte olykor a 4o métert is. Az istállóval szemben volt a kút. Bem írta ezt senki elő, hol volt még akkor az egészségvédő orvosi tanács, de a szükséges 15 méter távolság csaknem minden portán megvolt. Aztán - a főépületekkel már nem egybeépítve - volt a szín

. A szín után a disznóólak kifutókkal, a disznóól és a csiír közötti szabad helyen eldugva a WC, aztán a csűr következett. A WC közneve: "budi". A házvégibe sokhelyen építettek féleresz-t is,lim-lomok tárolására. Ezzel szemben volt a ezabadtfízhely

, ahol rendszerint üstön főztek, felhasználván a fészer összegyűlt lim-lom készletét a tüzelésre. /Hosszú ideig tartott a csepü, a paszulyszalma, a krumpliina stb. tuzrevalóként/. 87.