Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balla Gedeon: A dombrádi füzes
karmány maradjon. Mikor etetéskor a csutkakávét szátoldották, a vesszőt mindig félre tetták, ás újabb kötözésre ugy tették alkalmassá, hogy beáztatták. így aztán valóban fel is lehetett használni. A levelétől most cár csupasz szárat, melyet ezúttal már nem csutkának, hanem izéknek neveztek, kötözték újra kévébe vele. Az izék kévéket pedig a kertben a kerítéshez kellett szép takarosan támasztani.így védte a kerítést, ha esetleg hiányos volt. Meg szépen meg is száradt tavaszra. így volt aztán igazán jó futelák a kemencében. A kemencét nem fűtötték fával, még gallyal sem. Rendszerint izékkel, esetleg góréval vagy venyigével. Ee ritkán. Ezekkel a fűtőanyagokkal főzni kellett a konyhában. Fűtésnek is csak a kemence fűtését mondták. A többi csak tüzelés volt. A föld, aboi a tengeri termett tengerifőd volt. Ha levágták a szárat, akkor meg már csutkefód. A fizesen termő keményfából a legértékesebb szerszámai készültek a dombrádi embernek. A kőris ás szilfából áj=ó, kasza, balta, csákány nyelek, szántalp, szánk; kenyárbevető lapát, szávanó. Az akácból rskonca a s~zréhkához, szekéralkatrészek, majdnem mind, a jó szőlőkaró, keresztfa az oldalrudakhoz. Tölgy az utóbbi félévszázadban már nagyon ritka lett. És éppen emiatt értékes is. Ezt v már leginkább hordónak dolgozták fel. Amikor még bőven volt belőle, mestergerendának, meg sarokoszlopnak használták, azoknál s házaknál, amelyek sövény, vagy sárfalból készültek. Tekencnek a nyárfa volt legjobb. Azért fűzfából is készültek. Hatalmas sózó, szapuló, mosó, dagasztótekenőt faragtak az öregek. Mert értettek ehhez is, nemcsak a tekenóvájó cigá n yok . Faragnak még néha teknőt rost is, Ce most már csak a hivatásos teknő faragák. 77.
