Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

lat, mint aratáskor, meg szüretkor, betakarításkor. Hiszen végeredményben valóban aratás, szüret a favágás is. Az erdő betakarítása, szürete. Ilyenkor a paraszt ember boldog volt. Kem fogalmazta meg tudatosan ezt magának. De érezte, bogy deríísebb körülötte minden. Ezért volt tréfálkozó, és barátkozó a hangja. A haza sz állított és gondosan megválogatott fát otthon dolgozták fel. A fícfa anyagot adott a házépítéshez, kerítéshez, a becses szőlőnek a karózáshoz, és számos hasznos szerszámnak, eszköznek a készítéséhez.Még a gyermekjátékot is abból csinálták, sípot, kardot, paprikajancsit, kelepcét és isten tudja még hányfajta játékot. Ma már házépítéshez, legalábbis a falnak a rakásához nem használják. Sövénynek sem fonják. De úgy 3o-4o évvel ezelőtt még bizony igen sok sövénykerités volt a faluban. A nagyutcán ugyan már csak a kerteket választotta el egymástól, de ahogy haladunk ki a szélső utcák felé, mind gyakrabban találtuk a jelegzetes, szép font sövényeket. Az ereszek, törekesek, hodályok oldalfala is sövény volt. Eresznek persze nálunk nem az ereszalját hivták, hanem azt a kie melléképületet, ami hozzá volt építve a házhoz, az istálló végébe. Mert nagyon sok helyen még má is, régebben pedig még inkább,—egy fedél alatt volt a ház és ól, azaz istálló. Az ereszt náddal, vagy szalmával fedték. Igen hasznos, alkalmatos építmény volt. A szekér, a szánka, eke, berena elfért benne. De sokszor a takarmányt is itt tárolták. A törekes a széróben

, a rakodóban volt. Mindig úgy, a szalmakazalba beépítve, hogy a kazal volt tulajdonképen a teteje. S így aztán egy részét képezte annak. Rendszerint a felsőszomszéd felőli végében azaz vége alatt.Csép74.