Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

A mi füzesünk, vagy erdőnk, a IIZES az a tíztizenkét kilométer hosezáságu erdősáv, a '^isza és gátja között, amelyik a Szőszög dűlővel kezdődik, és a Csibarévnél végződik. &z már tulajdonkápen nem is dombrádi határ, de mégis dombrádiaké, tehát a mi fizesünk. A kezdőpontnál a folyó és a töltés össze ér, néhány kilométerrel lejjebb, az Orszószegnél, a folyó mellett húzódik a töltés. Itt a füzes tulajdonképen meg is szakad vagy százméter hosszúságban. A második szakasz, amelyik ettől az érintkezési ponttól a már ugyancsak említett Cibarévig tart. Tehát tulajdonképen két egymástól külön egység. A felső szakasz legszélesebb része majdnem 1 kilométer. lele szélességében erdő, másik fele pedig gyümölcsös. Az alsó szakasz valamivel keskenyebb, legszélesebb részén azonban az is eléri a félkilométert, Területe hozzávetőlegesen 400 hold, ha hozzá vesszük a Pallószeget

, és a Halászerdőt is. Ebből erdő 300 hold, s a többi gyümölcsös, szántó, legelő és lapály. Ha a dombrádiakat kérdezi az ember, akkor olyan nagy ez az erdő, hogy tán ezer holdnál is több. Egyébként valóban az alakja is olyan a füzes területének, hogy ennél a telekkönyvi területnél csakugyan sokkal többnek, nagyobbnak látszik. Sokrétű, sokszínű, változatos táj, erdőkkel, időszakos tavakkal, morotvákkal, gidree-gödrös vályogvető és legelő területekkel tarkítva. És ez a látszat valóban naggyá teszi ezt a kis külön világot.