Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

repedt "ferslőkot" összeszegelik, összetákolják. A "krajszonyt" "csutakkal" kimossák, de a lovat is "

szsImacsutakkal " csutakolják. Ha egy gyerek nagyon hasonlít valamelyik szülőre, akkor arra azt mondják, hogy "szar

tig olyan" mint az apja, vagy "szakasztott olyan" mint az anyja. Ha a dombrádi lány a faluba ment sétálni, akkor "fsrajt", vagyis kisebb gyereket nem vitt magával. tóág ma is nagyon sok háznál igen kedvelt a "lspcsánka", V8gyis lisztből és burgonyából készült, olajban megfutott Ízletes paraszti eledel, amit Édesanyám is eleggyakren süt. ís-ezőre induláskor a szülők a gyerekeket a "soroglyába" ültettek a szekéren, de a szőlősorok közt is "soroglyával", vagyis két lécen átszegezett, deszkából kialakított szállítóeszközzel hordták szét a "ganajt". A határban összetalálkozó emberek gyakran mondják egymásnak, hogy: "Gyere mán segíts, ketten közbe hamarabb készen leszünk ezzel a kis kapáinivalóval, ha nem langácsolunk". Nagyon sok esetben lehet hallani még ma is a dombrádi szülőket, amikor ezt mondja a gyerekének: "jó lesz most mán vigyázni, mert sok van a rováson!" Azt már kevesen tudják, hogy miért is emlegetik a "rovást" ilyen gyakran. Ceercsa Józsefne és id. Csáki Gusztáv közlése szerint még a századfordulón is szüleik - mivel nem volt pénzük - rovásra vásároltak. Ez ügy történt, hogy a családfő faragott egy 40-50 cm hosszú, négyszögletes fadarabot, amit az asszony magával vitt vásárláskor. A kereskedő a hitelre adott árú értékét a boton megfelelő nagyságú "rovással" jelölte. Amikor aztán tehetsége volt a családnak, akkor a "rovást" a mai számlához hasonlóan kiegyenlítették, azaz letudták az adósságot. 5ok esetben azonban a "rovás" csak halmozódott, mivel 5b.