Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

Ha az üst nincs tele,a lekvár szintjénél gyüríí alakban jelentkezik a leégés. Ezen úgy segítenek, hogy a leégett részt lekaparják az üst faláról,és a lekvár szintjéig disznózsírral kenik be az üst falának felső,üresen levő részét. _> zsírtól csak megbarnul a vörösráz,de így nem ég rá a lekvár. Adatközlőim észrevételei szerint a lekozmásodás elsősorban az üst minőségéből adódik. Szerintük a vörösrézből készült üstben még tapasztás hiánya esetén sem ég le a lekvár, míg az ónozott vagy zománcozott üstben csak vigyázatos tűz mellett lehet a lekvárt kifőzni kozmásodás nélkül akkor is, ha tapasztás van a fenekén. Kern is szeretik Szamosszegen csak a vörösrézből készült üstöt, és ha a lekvárfőzás nagy szezona miatt a faluban nem jutottak hozzá ilyen üsthöz, a szomszédos Panyoláról vagy Szamoskérről is kölcsönkérték vagy bérbe vették ismerőseiktől. d/ A lekvár tárolása, értékesítése. - A kifőtt lekvárt a szamosszegiek nagyméretű, 10-20 literes cserépedényekben, lekvárosfazik-okban tárolják, Ezeket az edényeket a faluba időszakonként megjelenő cserápárusoktól vásárolták régebben terményért, tíj abban a járási székhelyen, Mátészalkán veszik meg pénzért. Ezekbe az edényekbe melegen,fakanállal rakják hézagmentésen a lekvárt. Az edény szájánál kissé földomborítják és elegyengetik. Néhány hétig fedetlenül hagyják,hogy a lekvár bebűröddzön

, azaz fölső, edény szájánál levő felülete keményre megszáradjon. Ilyen állapotban évekig tartható a lekvár.Csak a bebűröddzés után kötözik le csomagolópapírral, hogy a por ne szállja. A pad-on vagy kamorá-ban levő hombár illetve szuszék tetején tárolják.