Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

mosszegen, s az így létrejött félkészterirsket pedig cibere-nek. A cibere romlékony, hamar erjedni kezdő anyag, s így tárolásra alkalmatlan.Frissen fogyasztva azonban kellemes zamatú, édes ízű csemege. Lekvárfőzéskor ezzel traktálják meg a vendégeket ie, sőt a meg nem jelent ismerősöknek kóstolót szokás belőle küldeni. Sokat azonban nem szabad belőle fogyasztani, mert könnyen hasmenést okoz. Régebben szokás volt a ciberébe tejes habarást főzni, s habírtcibere néven, mint ételt fogyasztották. Mikor a szilva ciberének főtt, ^ tüzelést abbahagyják és a ciberét kimerik az üstből, általában egy zománcozott nagyobb bádoggal. Az nem bej ilyenkor még, hogy az üst fenekén néhány liternyi cibere marad, hisz a kimérés után azonnal szilvával töltik föl az üstöt, és tovább folytatják a ciberézést. Le kimerni már nem akárhogyan és akármilyen edénybe lehet. A cibere erősen festő hatású. A lekvárfőzéskor különösen nagy előszeretettel használt raedényeket így lemoshatatlenul vöröses-barna színűre festi. Ezért ciberézőütekenőü néven rendszeresítettek erre a _ célra egy nagy térfogatú edényt, s mindig ebbe töltik a ciberét. Hogy azonban a szilvamag ne kerüljön a teknőbe, annak egyik végén átteszik a már ismert kovászfát, s erre és a teknő végére helyezik a rosta nevű eszközt, s a' ciberét ebbe töltögetik. A" rosta egy általában 40 x 60 centiméteres 15-20 centiméter széles deszkakeretre szögelt apró lyukú fémlemez. A beleöntött cibere a lyukakon lecsurog a teknőbe, de a meg és e héj a rostában marad.- A rostában maradó meg és héj között még sok a cibere.Ezért ezt kitörik vagy más néven áttörik a rostán. ű

zt a munkát mindig nő végzi kézzel, fiúikor a cibere kihűlt, balkézzel megfogja a rosta peremét, jobbtenyerével pedig a rostában levő magot és héjat a rosta lyu15.