Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Bodnár Bálint: Legendamesék

- Jól van, Gergő! - mondta Mátyás király. Akkor bevezette a nagyterembe, ahol az alma volt a szőnyeg közepén.Behívatta a miniszterjelölteket. Akkor parancsolta neki, hogy állják körül a szőnyeget. - Mindenki a két méter távolságot tartsa be, és onnét nézze, mi fog történni! Akkor Mátyás király azt mondja a juhásznak: - Ide hallgass, Gergő Juhász! Látod itt ezt a szőnyeget? - Sem vagyok vak! - mondja Gergő juhász. - íío ha nem vagy vak, látod itt a szőnyeg közepén azt a fontos almát? - Látom, felséges királyom! - Vedd el nekem azt az almát a szőnyeg tetejéről, de úgy, hogy a szőnyegre rá ne lépjél! És semmi tárggyal nem lehet érte nyúlni. Megértetted, Gergő juhász, hogy mit mondtam? - Igenis megértettem, felség! - Akkor lehet kezdeni! Erre Gergő juhász gondolkozás nélkül letette a kampóját, tarisznyáját, így üres kézzel odalépett a. szőnyeg szélihez,és kezdte szépen göngyölíteni felfelé a szőnyeget. Mikor már annyira felgöngyölítette, hogy elérte kézzel az almát, akkor odanyúlt érte szépen, kézzel odavitte Mátyás király elé, átnyújtotta és azt mondta: - Tessék, felséges királyom! Akkor a miniszterjelölt főurak mind elálmélkodtak. Mindnek lefelé csüngött az orra, csak a fejüket vakargatták és szégyenkezve néztek hol a királyra, *hol a juhászra. Akkor Mátyás király körülhordozta a tekintetét az urakon. Le úgy nézett rájuk, hogy azok megszégyelhették magukat, hogy tanult ember létükre sem tudnak annyit, mint ez az egyszerű Gergő juhász. - ^Imehettek!