Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

kiknek mai culturája semmiben sem különbözik a vidékünkön 45000 év előtt lakó ősnépektől. Fényesen és dönthetetlenül igazolják ezen feltevést a Biró Lajos által gyűjtött azon etnographiai tárgyak, a melyek Wlassics miniszter jóvoltából a tolnamegyei múzeumnak ajándékoztattak és a lengyeli leletek felett vannak megfelelő helyen elhelyezve és a melyek azonosak a lengyeliekkel. Az agyag iparnál is ugyancsak megfelelő analógiák bizonyítják azt, hogy az eljárás sok ezer év előtt is ugyan az volt, mint a mai ujguineiáknál. Vannak a Wozsinszky múzeumban kobak alakú lengyeli ós ujguineai agyagedények. Guineában a kobakra vagy a kobakba bekenik az agyagot és mikor megszikadt, kiégetik. A kobak el ég, de alakja a kiégetett agyagban megmarad. A kobakot több esetben igen szép alakú növényrostokból készült minták helyettesitik, melyek a kiégetés alkalmával megsemmisülnek. Ugyanígy járnak el Lengyelen is. Az őskori tárgyakat tartalmazó szekrények felett vannak az ausztráliai és uj guineai analog tárgyak elhelyezve; ezek felett pedig az egész falazaton végig húzódó, ezen tárgyaknak készitési és használati módját feltüntető művészi kivitelű olajfestmények, melyeket Wozsinszky utasitása szerint Lötz Károlynak jeles tanitványa Löschinger készített; mindannyi remek mü. Darabja 250 forintba került, a mi tekintve azok mübecsét ajándéknak tekintendő. Nálunk is akadnának Meccénások, de nem akad Woz

sinszkynk, a kinek hasonló sikerre lehetne kilátása. Ugyanezen teremben van kiállítva egy lengyeli kőkorszaki épen kiemelt sir is, a melyben a csontváz oldalt fekve összekuczorodott helyzetben fekszik. Lábánál egy talpcsöves edény, melyben apró állat csontok és megszenesedett gabona szemek találtattak. A pár száz sirban többnyire találtak ilyen talpcsöves edényeket. Ép állapotban huszonegy darabot őriz a tolnamegyei múzeum.