Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

13. Muzeumunk gyarapodása A mult nőnap 12-én beszámoltam azon száz darabból álló gyönyörű bronzleletről, melyet még az ötvenes években Berkeszen a mintegy 600 méter hosszú Csonkás nevü dűlőnek északi végében találtak. Grf. Vay Gáborné sz. Zichy Martha grófnőtől ugyanezen leletből kaptunk még egy geometriai diszitésekkel ellátott kapocstünek /fibula/ 18 ctm.hosszú és 37 mm. széles mandola alakú bronz lapját. A Csonkás dűlő jelenleg rigolirozás alatt áll. A területnek egyik behorpadásában, a régi bronzlelettől pár száz lépésnyire mintegy 20 lépés hosszúságban és szélességben a talajnak szine barnás-téglaveres szinü a tisztán láthatólag elvegyült égetett földtömegtől. Tudavalevőleg a "Nyir" hazánknak leggazdagabb bronzlelő helye. Alig van községünk, melynek határában magános vagy csoportos bronzleletek ne akadtak volna. Meglepő tehát, hogy a bronzkorszaki temetkezési helyekre mégis alig akadunk. Eddig ilyenre csak 1901.október hónapban a Gyulaháza melletti - a karászi határban lévő - Kishalomban 4 1/2 méter mélységben, a hol egy embernek égetett csontváz-maradványai voltak a földre elhelyezve, fölébe rakva két kettétört bronz tőr. Egyik tőr markolatának csontlemez boritéka teljesen épnek, fényezettnek látszott, de a leggondosabb kiemelésnek daczára porrá hullott. Két bronz köpüs balta, melyekhez hasonló diszitésüt eddig csak tőlünk keletre Máramarosban és Erdélyben találtak. Nyelüket, valamint egy harczi csákányét is a temetéskor letörték és elhajították, a fanyeleknek megmaradt része 3000 évi földben létnek daczára épen meg van, a mit a világnak egy muezumában sem látunk. Két eltörött bronztű, egy sima köpczös szinarany fülbevaló és egy bükköny szemnyi arany gyöngy. A csonthalmaz körül pár négyzetméternyi területen szétszórt cserépedény töredékek. Az edényeket nyilván a temetkezés alkalmával dobták nagy erővel a sirnak fenekére.