Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Idő sorrendet tartva, kötelességemnek tartom, muzeumunk részéről megköszönni a Nánássy fiuk ajándékát is. Apjukhoz lettem a napokban hi

va, a ki ugy eljárná ma a kállai kettőst, mint senki más széles Szabolcsvárne gyében,ha egy véletlen elesés folytán súlyos térdizületi sérülést nem szenvedett volna. Típusa a honszerző ősmagyarnak és csak abban különbözik őseink mai ivadékától, hogy nemcsak megtartotta őseink birtokát, de tetemesen gyarapította azt. Magyar szemmel gyönyörködve néztem a szép négy magyar fiút, a kik egy nemzeti kiállitáson bizonyára első dijjat nyernének. Egyik délczegebb a másiknál. önérzetesek, érdeklődnek nem csak testedző sportok iránt, de azon sport iránt is, mely nem szorosan vett tudomány, ugyan, de a tudománynak szolgálatában áll. Értem a régészetet. Kaptam tőlük atyjok terjedelmes birtokán talált következő tárgyakat. Egy bronz pecsétgyűrűt, melynek vésete egy kardot tartó kar, melyek között egy kis csillagot és egy félholdat látunk. Hasonlít a Pulszky Ferencz által avar időből származókhoz. Miután azonban a kardnak markolata hosszú, a markot védő keresztvas S alakulag hajlott, a mi olasz Ízlésre vall, valószínű, hogy nem az avarok idejéből, hanem az Anjou házból származó, Róbert Károly vagy Nagy Lajos idejében vésetett. Hatalmas termetű ember viselhette. - Nem ösmerek mai embert, a kinek ujjáról ez a gyűrű le ne esne. A másik, - valamivel kisebb caliberü - gyűrűnek vősetét nehezebb fölismerni. Ugy nézem, hogy egy hat águ fának törzse mellett baloldalon egy lófej, a jobb oldalon pedig egy hattyú van ábrázolva, melynek teste hiányzik. Ezen két gyűrűn kivül kaptam, - nem a léha Gyurkovits, hanem a reális - ujfehértói fiuktól egy birtokon talált Antoninus Pius féle ezüst római érmet a Kr.utáni Il-ik századnak második feléből és egyet Sándor lengyel királytól, hármat pedig Ulászlótól, mind a négyet a XVI-ik századból.Muzeumunkba tegnap előtt disharmonia köszöntött be gróf Vay Gá-