Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)
nagyobb halmot Tetem , vagy Testhalomnak is nevezik. Ezen-nagyobb halomban 1859-ben Pataky Árpád bachkorszaki szolgabíró turkált. Nyugotról keletre a halom közepéig, és déltói északra végig egy árkot húzatott, a mely alkalommal állítólag csontvázakat, kardokat, lándzsákat találtak. Orosz Gáborné urnő egy Nagy Lajos király idejéből származó nyolcz águ sarkantyú taréjt ajándékozott muzeumunknek, mely ezen ásatáskor találtatott. Mi a keleti oldalról hatoltunk be egy 18 méter hoszszu és 5 1/2 méter hosszú árokkal hat méter mélységre, a halom kúpján tul nyugotra 2 1/2 méterrel. A felület alatt 40-50 czentiméternyire két épcsontvázat találtunk félig elporlott állapotban, fejjel nyugotnak, lábbal keletnek hányat fekve, kinyújtóztatott helyzetben. Ezen két tetem mellett még hét egyénnek szár és egyéb csontjai,nem összevissza hányva, hanem az ép tetem szárcsontjaival párhuzamosan elhelyezve találtattak. Közelükben hasonló mélységben egy Árpádházi királytól - valószínűleg IV ik Bélától - származó kis ezüst érem. Ezen két körülményből jogosan lehet következtetni , hogy azok a kik a halom tetejére, mint a sik környékből kimagasló helyre lettek eltemetve a tatárok által konczoltattak fel. A tatárok elvonulása után visszatért magyarok csak két ép tetemet találtak, a többieknek fejét a tatárok levágták, diadalul magukkal vitték. Az igy megcsonkitott hulláknak megmaradt részeit őseink az ép hullák mellé tisztességgel a környék legszebb pontján eltemették. A halomnak mélyebben fekvő rétegei bolygatatlanoknak látszottak. A felülettől számitva egy méter mélységben és egy méter vastagságban olyan kemény, hogy ásóval igen nehezen lehetett lejebb hatolni. Azt azonban, hogy a halom a közvetlen környékből lehámozott földtömegből lett felhordva, az átmetszet tarka szinéből kétségen kivül fölösmerhető volt. Találtunk itt-ott elvétve apró durva cserép töredéket, egy kis érczsalakot, a
