Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

A nyíregyházi közművelődési ház kérdéséhez II. Csörgő sapka alól került a Nyirvidéknek inult heti számába a közművelődési háznak létesítésére vonatkozó levelezés,a melynek leggyengébb oldala az volt, hogy abban kultúrházra vonatkozó véleménynek nyomát górcsővel sem voltam képes észre venni. Észre térve magas tetejű kalapot kell feltenni, a mi •alól rendszerint még bolondabb dolgok kerülnek ki, a mint hogy a Bach korszakban a tizenhárom vértanút elbúcsúztató Gotterhalte is ez alá bujt. Törökországban a turbán, Párizsban a kürtő kalap helyén van. Magyar emberre azonban épen ugy nem pászol,mint a lobogós ing és gatya a római pápára, Vilmos császárra, vagy a Lordmayorra. Ennek az értelmében kürtőnek, a mely egy eső után értéktelenné válik; a mellyel kocsiban ülve guggolni kell,hogy be ne törjön; a melynek karimája szemünket a napsugaraktól meg nem óvja; a melyet nemcsak a magyar hazafias érzület, de a leggyengébb zephir is lefúj a fejről, majom természetünknél fogva olyan divatja van, hogy magasabb körökben ki néznek minden magyart, a ki vagy nem diszmagyarban, vagy nem cilinderben és frakkban nevezett fecske farkú mellényben jelenik meg. Árpád apánk is igy jelent volna meg Pusztaszeren,ha az intim barátság már akkor is meg lett volna Ausztriával, a melyért minden magyar sziv rajong. Ha nemzeti közérzetünkkel nem fér ugyan össze az,hogy a magas tetejű kalapért rajongjunk; de nemcsak összefér, hanem nemzetünk romlására vezetne az, ha a kürtös kalapot, frakkot mellőzve, nem igyekeznénk ezen jelvényeknek viselőit sikeres közművelődési törekvéseikben, ha nem is megelőzni, de legalább utánózni, majmolni.