Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

Habsburgok közül kiváló magyar lelkű József nádor Pistát rendesen ki is küldte cimboráihoz. Ez a Mátécska egyszer 4000 ezer váltó forintot nyert a kis lutrin ami akkor a negyvenes évek elején felért a mai 10000 forinttal is. Ennek a pénznek pár hónap alatt nyakára hágott,nem ugy mint a mai önkéntesen sampányerrel, vagy gummirádlival, hanem egymaga beült egy fiakkerbe, a mely után még két üres fiakkernek kellett a Váczi utcán magas személye után robogni; a bankó pár hónap alatt kámforrá vált, de azért mégis magasabb erkölcsi színvonalon állott mint némely önkéntes úrfiak, akik nagy buzgósággal igyekeznek családjukat tönkre tenni. A fucscs után újra inas lett, mig némely sampányeres csak ficsúr marad. Ennek a Mátécskának valami kis hibáért édes atyám azt merte mondani, hogy "Mátécska! Nagy szamarak vagyunk." "Azok vagyunk bizony méltóságos uram!" Kölcsönös nevetés egyenlítette ki a differentiát. Nagy atyámnak sok gyermeke volt. Az inasnak Óriási két fogantyus-tálcán kellett az ételt becipelni. Egy alkalommal sok vendég lévén, a gyermek sereg külön asztalnál ült. Az uj inas az ételt először a gyermekek asztalához vitte, amire nagyatyám reá förmedt "János! Te marha! Hát az ételt előbb nem ide az urakhoz hozod?! "Na még a kéne! Az uraknak van eszük, várhatnak, előbb ezt a sok kölyköt kell kielégíteni." - Igazad van János!". Hát kérem szivesen! én is ilyen régi 42 éven át hűséges cselédje, szolgája voltam és továbbra is maradok az én szeretett vármegyémnek. Nagyatyám 50 évig tette ugyanezt. Nem kell tehát zokon venni, ha most mikor a mai bécsi rabszolgaságtól, de az éles ütközéstől is irtózó, tehát minden uszitásnak be nem ugró, - a menyországot ugató kutyáktól meg nem riadó, - de multjoknál fogva csak hatalomvágyból gáncsoskodó ellenzéknek támadásai ellen a hazának magánérdekeket kizáró óriási erkölcsi erővel páncélozott minisztérium olyan ha-