Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

mentését köszönhetjük - régen megmondotta, hogy "Gegen Dummheit kämpfen Götter vergebens". A temetőnek biztos nyomai csak legfeljebb egy negyedholdnyi területen, de kétségbe nem vonhatőlag voltak felösmerhetők, amennyiben itten a sárga homokon egymástői három-négy lépésnyire egy nagyobb sir mekkoraságának megfelelő, élesen határolt, négyszögű fekete homok foltok voltak tisztán észleld he tők, mig ezen foltokon tul a talaj felülete mindenütt ö»afer' sárga lévén, a temető nagyobb területű nem lehetett. Torday ur a megmentett cserépedényeket és cserépt, retekeket szives volt muzeumunkba juttatni; a melyek a temetőnek kőkorszakból származó voltát, daczára annak hogy kőeszközöket nem kaptunk, kétségtelenül bizonyítják. Lefotografáltam azokat és szívesen küldök ezekről másolatokat azoknak, akik ősrégészettel foglalkoznak, de itten részletes leirás nem közölhető, mert az rendkívüli hosszadalmassága miatt unalmas lenne, de meg tiszta képet senki elé nemvarázsolna. Ennélfogva csak könnyed felsorolásukra szorítkozom* Mielőtt azonban ezt megtenném, meg kell említenem, hogy az őskori keramikát egészében felölelő szakmunka eddig még semmiféle nyelven meg nem jelent, hogy valamint ma a sevre-i, meisseni, apátfalvi, zsaluzsányi agyag ipar között óriási külömbség van, ugy ezen külömbség, - ha nem olyan óriási eltéréssel - az ősidőkben ,is meg volt. Az is kétségbe vonhatatlan tény, hogy a mi magyarországi bronzkorszaki agyag-iparunk, ugy alak, valamint diszités tekintetében igen sokkal magasabb színvonalon áll, mint a mai közönséges fazekas iparnak legtöbb termékei mutatják. Ezen fogas kérdést, - nehogy fogam, vagy bicskám bele törjék, - nem is feszegetem, csak azt jegyzem meg, hogy némelyek, de csak némelyek azt tartják, miszerint a csücsökkel diszitett edények a bronzkorszakból származnak. Hát itten egy kis megkülönböztetést kell tennünk. Közép Európában, a mely vidéket lakó népekhez a romaiak előtt a cultura későbben jutott el és igen soha állhat-