Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

55. Szabolcsvármegyei kulturépület I. Ne mondjuk palotának, nehogy nagyzási hóbortban szenvedőknek tartsanak bennünket és mert ezen elnevezést a mai felfogás szerint csak valami világra szóló nagyszerű monumentális épület igényelheti. Nem a fehérvármegyei, hanem az olaszországi Velencsében minden ház, melyben csak egy család lakott "Palazzo" /palota/ elnevezéssel van megtisztelve. Ötször tátottam el már ottan szemem-számat, de hatodszor is ugy tudnék benne gyönyörködni, mint először tettem. A középkor világkereskedésének ezen góczpontjának főterén, a Canale grandén nincs ház, csak palota. A nagyszabású, csaknem utolérhetetlen szépségű Grimani, Foscari, Balbi, Vendramin, Loredan, Macenigo,Fondago • dei Turchi, Ca d'Oro sat. paloták soraiban ott diszeleg a kis palazzo Dandolo is, amelynek csak két ablaka van ugyan a Canale grandé-ra, de nemes Ízlésben építtetett a nagy Enrico Dandolo dogé által, a ki 1108-ban született és 1205. évben halt meg 97 éves korában, és a kinek főképen köszönhette Velencze világra szóló további fejlődését. Ilyeneket látva, a gyönyörködésbe egy kis restelkedés is vegyül, tudván azt, hogy azon időből őseink lakhelyeinek sem kő, sem tégla, de még csak vályog nyomait sem találjuk. Valószinüleg még akkor is sátor alatt, vagy faházakban laktak. A hazaszeretettől áthatott hajdan erős magyarok közül kiváló egyének cimeres kutyabőrrel lettek kitüntetve, a mivel ezek méltán is büszkélkedhettek, de a kiknek ivadékai közül igen sokan nemzeti érdeknek oldalra szorításával katonai pályára muszájozva, főképen nem a kardot,hanem a kártyát forga' ják és gyakran emlegetik elöljáróiknak beleegyezésével a sa: pányeres poharakat szüleiknek és testvéreiknek végtelen öröm: re, mert hát "Én magyar nemes vagyok" és "Vagyok olyan le-