Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

30. Még egyszer a Bodrogzsadányi bronzleletről * irta: Jó*

sa András dr. Ezzel a nevezetes zsadányi bronzlelettel kapcsolatosan önként vetődik fel származásának fejlődésének és terjedésének kérdése.^-* Ne állítsunk fel dogmaként elméleteket, melyeknek keretébe az őskori leleteket beszorítani igyekeznénk, hanem törekedjünk ténykörülményekből, leletekből következtetéseket vonni. Rövid mondatokba foglalom össze azokat a ténykörülményeket, melyekből jogosan vonhatunk le következtetéseket. A bronz-korszakból "irott" emlékek nem maradtak reánk. Az ékiratok, hyeroglyphák, valamint az egykorú ottani leletek a vaseszközöknek ösmeretét és használatát igazolják. Az ottan talált bronzeszközök csekély számúak és változataik a mieinkkel nem azonosak, hanem azoktól eltérőek. A görögök, rómaiak a bronzot nem szuró-vágó eszközöknek, hanem csak ékszerek és disztárgyak készítéséhez használták. Támadó és védő fegyverzetüket vasból készítették. Német tudósok állítása szerint: a Pannoniából kiszorított u.n. kelták a Rajna vidékén barbár törzsekkel jöttek öszszeütközésbe, melyekkel amalgamizálódtak, amikor közép Európa a mai legsötétebb Afrikánál is sötétebb volt, a mely vidéknek lakóiról talán Tacitus emlékezik meg legelőször,és kultúra tekintetében sokkal hátrább állottak az akkor hazánkat lakó, teljesen ösmeretlen nyelvű néptörzseknél, Az őskultura nyomait irott történelem hiányában csakis az őskori leletek jelzik. Nagy folyóink: a Tisza, Duna mentén mentül lejebb nyomozunk, annál kevesebb bronzleletre bukkanunk. A régiségek után való kutatás vágya közép Európában már régebben, nálunk csak Rómer Flóris óta, mintegy 4 évtized óta kezdett élénkülni. Ez idő alatt Szabolcs müveit közönségének sikerült,a-