Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

28. Muzeumunk gyarapodása Virányi János kenézlői körjegyző kedves rokonom az ot­tani rem.kath.kántor tanitő ifj.Kató János úrtól grról érte­sült, hQgy Szabó Mihály kenézlői lakos több társával a Bod­rög-közön, Bodrog-Zsadányban erdőirtás alkalmával egy igen vén fa gyökereinek kiásása közben, a földszinétől egy méter mélységben, egy a föld súlya által összetöredezett cseréptál­ban, melynek darabjai meg nem kerültek, sok bronztárgy került napfényre, melyeken megosztoztak. Azt mint mindenki, ugy a találók is tudták, hogy nem mind arany a mi fénylik, de valamint sokan, ugy ők sem tudták azt az igazságot, hogy ami nem fénylik, az nem arany, mert ez rozsda-foltot nem kap, hanem ragyogó marad, akár hányezer évig van a föld alatt. Az sem igaz, hogy az arany a tűzben tisztul,mert kü­lömbség nélkül tiszta az a tüz előtt is, a tüz után is. Néhány darabot tűzbe dobtak és várták az aranynak vélt tárgyaknak megtisztulását. E helyett azonban a gyönyörű - mes­terséges módon utánozhatatlan - fényes-zöld, patina / nemes rozsda/ elpusztult és helyette csúnya, vas-rozsdához hasonló ér­des rőt réteggel kerültek ki a máglyából. Elkeseredésükben mi telhetett tőlük. Nagy szétdobálásban elfáradt a kezük. Virányi kedves nászom neszét vévén a dolognak,bodrog­közi pusztán útra kelt és ládák alól, istállóból, szemétdombról a leletből 28 darabot megkeritett és azokat Herczeg Tihamér betétszerkesztő ut által muzeumunknak részére nekem beküldötte. Csekély ösmereteim alapján ezen őskori rézöntő által elrejtett kincset a Krisztus előtti második évezred végéről, vagy a Kr.e. első évezred elejéről származónak tartom, tehát mintegy 3000 év előtt került a föld alá. A leletnek Összes súlya 7071 gramm és a következő tár­gyakból áll: Három darab köpüs vágó eszközből, amelyek abban kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom