Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

28. Muzeumunk gyarapodása Virányi János kenézlői körjegyző kedves rokonom az ottani rem.kath.kántor tanitő ifj.Kató János úrtól grról értesült, hQgy Szabó Mihály kenézlői lakos több társával a Bodrög-közön, Bodrog-Zsadányban erdőirtás alkalmával egy igen vén fa gyökereinek kiásása közben, a földszinétől egy méter mélységben, egy a föld súlya által összetöredezett cseréptálban, melynek darabjai meg nem kerültek, sok bronztárgy került napfényre, melyeken megosztoztak. Azt mint mindenki, ugy a találók is tudták, hogy nem mind arany a mi fénylik, de valamint sokan, ugy ők sem tudták azt az igazságot, hogy ami nem fénylik, az nem arany, mert ez rozsda-foltot nem kap, hanem ragyogó marad, akár hányezer évig van a föld alatt. Az sem igaz, hogy az arany a tűzben tisztul,mert külömbség nélkül tiszta az a tüz előtt is, a tüz után is. Néhány darabot tűzbe dobtak és várták az aranynak vélt tárgyaknak megtisztulását. E helyett azonban a gyönyörű - mesterséges módon utánozhatatlan - fényes-zöld, patina / nemes rozsda/ elpusztult és helyette csúnya, vas-rozsdához hasonló érdes rőt réteggel kerültek ki a máglyából. Elkeseredésükben mi telhetett tőlük. Nagy szétdobálásban elfáradt a kezük. Virányi kedves nászom neszét vévén a dolognak,bodrogközi pusztán útra kelt és ládák alól, istállóból, szemétdombról a leletből 28 darabot megkeritett és azokat Herczeg Tihamér betétszerkesztő ut által muzeumunknak részére nekem beküldötte. Csekély ösmereteim alapján ezen őskori rézöntő által elrejtett kincset a Krisztus előtti második évezred végéről, vagy a Kr.e. első évezred elejéről származónak tartom, tehát mintegy 3000 év előtt került a föld alá. A leletnek Összes súlya 7071 gramm és a következő tárgyakból áll: Három darab köpüs vágó eszközből, amelyek abban kü-