Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

bizonyos körülményeknek helyes megítélésére. Fogyatékos irott történelmi kutforrások mellett az archeológiai statisztikát csak elfogultsággal,kicsinyléssel és a kimondott nézetekhez való görcsös ragaszkodással lehet csak mellőzni. Anonymusnak azon állitását, hogy honfoglaló őseink Munkácson át hatoltak be; a Bodrog közön állapodtak meg; innen a Nyiren Sárváron/Ecsed/ Szathmáron át küzdve jutottak a Meszesig, az archeológiai adatok fényesen igazolják, amely adatokat történetíróinknak ignorálni nem lehet. Dr. Hampel Józsefnek az akadémia kiadványában 1900 évben megjelent "A honfoglalási kor hazai emlékei" czimü nagy tudással, s széles ösmerettel irott és ábrákkal dúsan ellátott nagybecsű müvében az addig napfényre került honfoglaláskori leletek, amennyiben azok tudomásra jutottak, kivétel nélkül ismertetve vannak. Azóta az archeológiai értesítőben Lehoczky Tivadar a beregszászi, e sorok irója pedig a thuzséri honfoglaláskori sirokről számoltunk be. Dókus Gyulának agárdi, és a mi demecseri leletünk eddig még közölve nem lettek. Lehoczky Tivadar leleteinek egy része a nemzeti múzeumban van, egy része pedig magángyűjteményében,melynek jegyzékét sajnálatomra nem birom. Dókus Gyula zempléni főjegyző cs. és kir. kamarás pár év alatt a Bodrogközről igen gazdag gyűjteményt hozott létre. A szabolcsi leletek részben a nemzeti múzeumban vannak, legnagyobb része azonban a szabolcsi múzeumban. Az eddig általam is ismert hazai honfoglaláskori kardoknak, kengyeleknek, szijdiszitéseknek, tarsolylemezeknek,ezüst szijdiszitéseknek, ezüst korongnak statisztikáját ide jegyzem.