Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

- IDgyárra fordítva "Közös tanácskozás alapján nagy árkolást végzett és igen erős várat épített földből, melyet jelenleg Zabolchu várának neveznek." A honfoglalás ezredévének megünneplése alkalmából a kereskedelemügyi miniszter, mint a milleneumi ünnepélyek főintézője, Bartalus Gyula történészt és e sorok iróját biz- * ta meg Szabolcs vezér földvárának átkutatásával, melyen két ) vagy három napot töltöttünk. A sánczolat, mely némely helyen 13 méter magas és mintegy 30 catastrális holdat kerit be, és az ős korban a Tiszának félszigetét vagy szigetét képezhette, öt helyen lett átvágva. A földtömegben teljesen elkorhadt tölgyfa maradványokra akadtunk, melyeknek szétágazó gallyai is tisztán felismerhetők voltak, tehát a sánczoknak készítése alkalmával lettek kivágva és három féle képen voltak elhelyezve, függélyesen koszorúként körben és harántul a várnak középpontja felé sugarasan. A földtömegben mindenütt gyéren és egymástól távol, ökölnyi és jóval nagyobb nem faragott, hanem alaktalan rhyolith darabokat találtunk, mely a trachytnak egy válfaja és amely követ a Nyirben darázskő elnevezés alatt építésre ma is használnak. Ezen köveknek Szabolcs várától legközelebbi lelhelye azonos az egyenes irányban 11 kilométer távolságra eső bodrog-kereszturi kőbánya. Nem a vár építésének céljából lettek ide hordva, hanem csupán annyi szolgálatot tehettek, mint ugyan olyan földtömeg. Ezen körülményből logice azt lehet követkéztetni,hogy a várépítőket már egy más kultúrnép előzte meg, amelynek darázskőből készült, sejtelmen kivül eső célú, épitkezése a sánczok felhányása előtt már el volt pusztulva. A kivágott élőfáknak három irányban lett elhelyezése nyilván azon célból történt, hogy a homokos földeknek szétte- ; rülését megakadályozzák és igy a sánczok minél meredekebben sikerüljenek. A sáncznak felső 1-2 méter magasságú feketébb szinü földrétegében már sem korhadt fának nyomait, sem pedig