Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei. (Jósa András Múzeum Kiadványai 3. Budapest,1968)

alap falak körvonalaiból következtetve a XIV. század vége felé. Ezen templomocska a hivők befogadására elégtelennek bizonyulván, Vas Mihály lelkész és Mezőssy Gusztáv egyházi gondnok barátom vállvetett törekvésének sikerült az egyházközséget oda hangolni, hogy a régi templom lebontatott, és a község közepe táján a kiszélesedett fő utcán 15000 forint költséggel olyan szép, Ízléses, modern templom épült, a milyent még Szabolcsban nem ösmerek és bármely városnak is diszéül szolgálna. A templomnak XVII. századból származó ezüst tálcája, ur asztal teritőinek leirására ez alkalommal ki nem ^ terjeszkedhetem. » A régi templom lebontásakor kriptára akadtak,mely már a régi időben ki lehetett fosztva, mert a csontok nem rendes fekvésben találtattak, értéktárgyak pedig hiányoztak, pedig az • elég épen maradt selyemből vert csipkék, bársony és selyem szövet maradványok előkelő temetkezettekre engednek következtetni. A templom belterületén nem kriptában, hanem a talajban, melyre a templom épült volt, találtak egy bronz karperecet, melyet az első árpádházi királyok idejéből származónak tartok; - három ezüstből készült aranyozott gránát és türkisz kövekkel ékitett, apró csüngőkkel diszitett, kis dió mekkoraságu fejű hajtüt, a melyet a régészek a XIV.századból származtatnak. Nem csak a templom talajban, hanem a templom körüli területen is az u.n. cinteremben számos elkorhadt koporsókra és csontokra akadtak. A karperecről itelve ezen hely már jóval a templom épitése előtt temetőül szolgált. A talált tárgyakat, melyek között több bronz pityke is van, Vas Mihály ur a Szabolcsmegyei múzeumnak ajándékozta. Hogy mennyire képes rövid 17 év alatt, egy nagy tehetségű fáratlanul folyton buzgólkodó férfiú valamely község erkölcsi, " szellemi anyagi fejlődését magasra emelni,azt Vas Mihály mutatta meg, a ki Mezőssy Gusztávban hü segitő társra talált.